2023. július 2-án, szeretett sportága, a tájkerékpár űzése közben, a Gerecsében rendezett hosszútávú bajnokságon tragikus hirtelenséggel elhunyt Tamás Tibor - mindannyiunk CICÁJA - a DVTK tájfutója, tájkerékpárosa, sítájfutója.
Tibort a Diósgyőri Tájékozódási futó Club saját halottjának tekinti.
Nem ezt beszéltük meg, Cica! Még annyi minden közös élmény lett volna.
Emlékszem, hogy már a nyolcvanas évek közepén milyen nagy csatákat vívtunk, és hogy milyen büszke voltam, hogy le tudtam győzni a Tamás Tibit. Akkor nagyon erős tájfutó csapatotok volt Nyíregyházán.
Arra is emlékszem, hogy 1992-ben szurkoltam Neked az Ibusz maratonon, amikor nagyon jó (2:33) idővel futottál célba.
És az a pásztói Hungária Kupa is élénken él az emlékeim között, amikor megalapozódott a diósgyőri tagságod. Ezt követően többször is egy csapatban küzdöttünk a bajnoki érmekért.
Nekem a legemlékezetesebb az 1994-es csapat OB volt, amikor úgy éreztük, hogy most még a dobogó legfelső foka is elérhető, de sajnos az alföldi melegben az izzadtságtól elázott térképed pont úgy szakad el, hogy a pálya utolsó része hiányzott, és Egei Tomival futottál be, akire sajnos tíz percet kellett várnod. Így pár másodperccel lecsúsztunk a dobogóról.
Emlékszem, hogy amíg a többször elszakadt achillesed engedte mindig első osztályú tájfutó voltál (1989-2001 között). Egyszer én vittem be neked a mankót a Sportkórházba, hogy fel tudj kelni a műtét után az ágyból. De mindig felálltál!
Emlékszem arra is, hogy a felépülésed után a kondíciód megőrzése céljából kezdtél el kerékpározni, ekkor kezdődött a nagy „szerelem” közted és a kerékpár között. Több szakágban is kipróbáltad magad, és a hazai tájkerékpáros élet egyik mozgató rugója lettél. Szervezted a versenyeket, vezetted a különböző nyilvántartásokat, és nevelted az utánpótlást a két gyermeked révén. Nagyon szép sikerek fűződnek a Tamás családhoz! És nem csak a tájkerékpáros rendezvények szervezésében jeleskedtél, hanem az elmúlt években a zempléni bringás vándortábort sem tudták volna megrendezni nélküled.
És emlékszen milyen lelkesen próbáltatok életet lehelni a miskolci sífutó és sítájfutó életbe is. Mindig irigykedve néztem, hogy amint leesett egy kis hó a Bükkben, Te már a családoddal együtt kint voltál, és nagy élvezettel siklottatok a havon.
Azt sem fogom soha elfelejteni, hogy az elmúlt években mennyi cicás képet kerestél a DVTK edzőjeként a különböző FB posztokhoz, és próbáltad motiválni a fiatalokat, hogy vegyenek részt az edzéseken, érjenek el jó eredményeket a versenyeken.
És emlékszel mit ígértél pár hete a váltó OB eredményhirdetése után a dobogóról lejövet? Hogy jövőre fényesebb érmet szerzünk, megpróbáljuk visszaszerezni a bajnoki címet!
Nélküled hogy???
